Előszó

Mielőtt belekezdek az írásba, kijelentem, hogy ez nem azért került megírásra, mert megkért rá valaki, hogy népszerűsítsem a munkát. Nem kapok érte senkitől semmit. Mindenki másképp látja a munkát és a munkahelyét. Megosztom veletek az én tapasztalataimat és a gondolataimat írom le. A blog írás is egy munka.

Ez téma is rejteget érdekességeket. Van egy mondás: "Aki nem dolgozik, ne is egyék".  Rögtön egy kijelentés, mellyel lehet vitatkozni. Ne tegyük. Sok ember van, aki nem dolgozik és mégis eszik, de aki dolgozik az meg nem feltétlenül eszik annyit, amennyit ennie kellene.

Van ez a szó : munka        

Sokféle munka létezik. Könnyű, fizikai, irodai stb …                           

Sokan nem szeretik,nyűgnek tekintik. Pedig mióta világ a világ az ember dolgozik. Van erre is egy vicces verzió a neten, mégpedig:

"Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja: 1. Ki találta fel a munkát?

                                                                                           2. A többiek miért nem verték agyon?"

Hahaha Ezt nem találta ki senki, ez kialakult. Az emberek már az ókorban is végeztek munkát. Ha nem csinálsz semmit, akkor nem is lesz semmi. A munkára szükség van. Dolgozni kell és kelleni is fog, míg ember él a földön vagy későbbiekben egy másik bolygón. Itt jön egy megint mosolyogtató kis szösszenet : "A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen" Valóban jó meglátás, viszont valakinek azt a munkát is el kell végeznie. A munka akkor jó, amikor jó társaságba kerülsz és elröppenek az órák, persze előfordul olyan is, hogy alig telnek a percek, már unod, mennél haza. A munkahelyre csak kipihenten lehet menni, akkor tudsz jól teljesíteni. Néha belefér az is, hogy hullafáradtan teljesíted a rád kirótt munkaórát (baleset veszélyes is,mikor fáradtan mész dolgozni, mert az előző nap csodálatosan érezted magad. Ebből az előző napból kell építkezned az ilyen napokon. Minden munkanap más és más, még ha hasonlónak is tűnik egy-egy nap vagy ugyanazt a monoton munkát szükséges elvégezned. Én a tisztességes munkában hiszek, abban mikor te saját magad keresed meg azt, amit elkölthetsz arra, amire szükséged van, akár a napi megélhetéshez. Egy munkahelyen köttethetnek ismeretségek, barátságok, szerelemek is, vidíthatjuk, ugrathatjuk egymást. A munkahely, olyan, mint az iskola vagy óvoda, mert itt is vannak szabályok, melyeket be kell tartani, vannak szabadon eltölthető percek, ezek ugye a szünete Jó a szünet ideje rövid, de arra mégis jó, hogy egy kis időre felfrissüljön, kitisztuljon az ember feje, lehetőség van megbeszélni egymás között az ügyes-bajos dolgokat. Ez az idő persze elillan gyorsan és lehet visszamenni a helyünkre. Az óvodával és az iskolával szemben a munkahelyen pénzt kapunk nem piros pontot vagy érdemjegyet. Azt elhiszem, hogy sokszor fárasztó és megerőltető a munka, a 3-4 műszak, a 8 vagy 12 óra, a hétvégi munkavégzés. Én is átéltem ezt és tudom milyen érzés 12 óra éjszaka után a nyári melegben megpróbálni aludni, meg ráadásul még a szomszéd éppen akkor vágja a füvet. Nem kellemes az biztos, de az embernek dolgoznia kell. Nem kell minden embert szeretni ahol dolgozunk, próbáljuk meg elvégezni a ránk kirótt feladatot. Előfordulnak munkavégzés közben nézeteltérések, veszekedések, de ez benne van a mindennapi életben is. Akadnak olyan napok mikor undorral, hányingerrel indulsz el dolgozni, mert éppen eleged van a benti dolgokból.

Ez nálam is megtörtént, hogy nem éreztem magam jól mikor vártam a munkás járatomat. Ez akkoriban azért jelentkezett nálam, mert nem volt jó abban az időben a légkör, frusztrált volt mindenki, nagy volt a nyomás, nem jöttem ki a főnökömmel, nem voltam a kedvence szépen fogalmazva. Ez a helyzet úgy javult, hogy csak a munkámra koncentráltam, hogy véletlenül se tudjon fogást találni rajtam, mindent úgy csináltam, ahogy elő volt írva. A rosszulléteim megszűntek, tettem a dolgom. A vezetőm is leszámolt a cégtől. Jó pár éve olyan pontra jutottam el a munkahelyemen, hogy én szeretem a munkám úgy, ahogy van, persze nem minden nap sétagalopp, de megküzdök az akadályokkal, melyekkel szembekerülök. Nálam is van mikor alig telnek a percek, kicsit unom magam, és van a másik véglet, hogy elröppennek a munkaórák és mehetek is haza.

Az emberek többségének az a célja, hogy teljen el a nap, adják oda a jussukat és mehessenek haza. Nem vitatom és megértem őket, hiszen ők úgy érzik a munkaadójuk is hasonlóan áll hozzájuk. Munkát adnak az embernek azért, hogy ők gyarapítsák a vagyonunkat, legyen „bármi az ára”, nem számít miként, de végezze el valaki a munkát. Vannak napok melyek hosszan telnek és vannak, melyek gyorsan elrepülnek. Ennek több oka is lehet: A hosszabb nap azért lehet, mert beteg vagy, fáradtan mentél be, későn feküdtél le, túlóráztál az előző nap, hogy csak párat említsek. A rövidebb nap azért lehetséges, mert kipihent vagy, feldobott az esti randi, jókedvvel keltél, elmarad a túlóra … stb. Sok jó dolgot ad egy munkahely az embernek, persze ez cég függő. Nem csak a fizetést utalják, hanem sok más dolgot, igaz ez jobbára teljesítményre megy. Gondolok itt pénz vagy termékjutalomra.

Az én munkaadóm szerencsére olyan, hogy jutalmazza a dolgozóit.

Pár mondatban leírnám az én véleményemet:

Az munkahelyem töménytelen dolgot adott már számomra. (15 éve vagyok a cégnél)  Sokan nem értékelik a kis     gesztusokat sem, gondolok itt azokra a dolgozókra, akik már legalább két éve állnak alkalmazásban a cégnél.  Természetesnek veszik, hogy a fizetésen kívül mást is kapnak ajándék formájában vagy extra bonuszban,  pedig ha belegondolnának semmi sem kötelező, sőt sok munkaadó nem is ad semmit sem a dolgozóinak, ezek a dolgok adhatóak.

Felsorolom azokat az eseményeket, ajándékokat, amiket a munkaadóm ad, illetve adott a dolgozóinak a dolgozóinak:

Családi nap, nőnapra megajándékozza a hölgy dolgozóit, mikulás csomag a gyermekes családoknak, húsvéti csomag. Széldzseki, nyári melegben dinnye osztás, vitamin-barack osztás, év végén termék minden dolgozónak, aki elérte a kitűzött célt, de sorolhatnám még ezeket a dolgokat, hogy mennyi mindent kaptam már az elmúlt évek alatt.

Mégis elégedetlenek sokan, nem becsülik és értékelik a szándékot. Ezek az én tapasztalataim, dolgoztam több helyen is még mielőtt azt gondolnák sokan, hogy ez az első munkahelyem. Az előző munkahelyeimen is mindig korrektek voltak velem és nem kaptam ennyi mindent, volt ahol semmit sem a fizetésen kívül. Annyit leírhatok, hogy én minden munkahelyemen jól éreztem magam, mindenhol jól el voltam. Nekem szerencsém volt mindig ilyen téren, mert jó közegbe kerültem és szerettem azt, amit el kellett végeznem. Tudom, hogy mások nem ilyen szerencsések, sejtem milyen nehéz is az ő életük, főleg mikor nincs munkahelyük, mert éppen leépítés volt, megszűnt a munkahelye stb… voltam én is munka nélkül pár hónapot. 

Végszó

Nyilván nem könnyű a munkás ember élete, van mikor hulla fáradtan esel haza és még mennyi tennivalód van otthon, ilyenkor ülj le pár percre ,fújj egyet,szerintem jobb lesz utána. A tanácsom az: becsüljük meg, hogy van munkánk és ne undorral menjünk be a munkahelyünkre. Azt nem állítom, hogy minden munkahely egy álom, szép és jó minden, de állj úgy a munkában eltöltött időhöz, hogy nem te vagy az első és az utolsó sem, aki dolgozni fog, vészeld át a nehezebb időszakokat. Keresd az olyan emberek társaságát, akik segítenek a rosszabb napokat átvészelni a munkahelyeden. Becsüld meg az olyan munkaadót, aki megajándékozza kisebb-nagyobb dolgokkal az embereit, gesztust gyakorol feléjük. Én büszke vagyok a dolgozó emberekre légy te is büszke magadra. A munkahely semmivel sem rosszabb, mint mikor óvodába vagy iskolába járt az ember. Nem húzom tovább a szót így be is fejezem az írást erről a témáról. Negatív és pozitív visszajelzéseket elfogadok. :)

Köszönöm a figyelmed és a türelmed!