Eljött az idő,hogy megosszam veletek a saját történetem.Már egy-két bejegyzésemben megosztottam pár részletet belőle. A lényeg,hogy nem érzem magam jól.

Röviden összefoglalom az előzményeket és rátérek az első MRI vizsgálati élmény beszámolómra.

Az egész egy véradással kezdődött. Anno sokszor volt és még most is van lehetőség vért adni a munkahelyemen. Sokáig nem is tudtam elmenni, mert akkor mindig volt elvégzendő munkám. Egyszer sikerült, ez volt az első véradásom. Meg volt a rutin vizsgálat, amit előtte el kellett végezni, mindent rendben találtak. Már majdnem végéhez értem, azaz befejeződött a véradásom mikor elsápadtam, de sikerült levenni az adott mennyiséget. Kiültem kicsit még, mert ez a bevett szokás, majd pár perc múlva átültem beszélgetni egy munkatárshoz, ott elkapott a szédülés, le is kellett feküdnöm a folyosón, de ez ugye első véradónál előfordulhat. Teltek-múltak a napok, de rám törtek rohamok, ájulás közeli rohamok voltak ezek, mentem vagy álltam és össze akartam esni, ez így ment pár hétig. Majd egy reggel mikor indultam volna dolgozni akkor már éreztem, hogy baj lesz, de csak lépdeltem szédülve és az utcánk sarkáról vissza is kellett fordulnom. Irány a házidoki, elküldött vérvételre és neurológushoz. Neurológia nem talált semmit, jött a vérvétel, na ott eszméletem vesztettem miután levette a vért az asszisztens, úgy 1 percnyi pofozás után tértem magamhoz, utána mentővel a sürgősségire, ott is vizsgálgattak,de semmi érdemlegeset nem találtak, a vérvizsgálatom jó volt, hazaengedtek. Nem a stressz miatt van ez az egész, mert előtte,azaz a véradás előtt is ért bőven stressz. A rohamaim nem igazán csillapodtak, megmaradtak jó barátként írhatom ezt is így viccesen. Gondoltam, hogy akkor így fogom leélni az életem, míg volt két hét leállás a munkahelyemen, ahol egészen helyrejöttem. Aztán újra jött a munka és nem is akadt problémám, jól voltam egy darabig, de egy reggeli munkakezdéskor ismét visszatért a " baráti" rohamom.Viszont elkezdtem kivizsgáltatni magam, ahol szintén nem találtak semmi olyan dolgot, amire visszavezethető lenne, mi is váltotta ki nálam mindezt.Voltam fül-orr-gégésznél,volt szív ultrahang,24 órás vérnyomás mérésen átestem. Szóval voltam sokféle vizsgálaton.

A véradástól az én esetem nem befolyásoljon senkit,mert vannak ilyen emberek, akikkel ez előfordul és nem tudnak így segíteni másokon. Aki teheti az menjen és adjon bátran.

Rátérek a címben szereplő témára.

Első MRI vizsgálatom.

Roppant érdekesen telt számomra.
Ezt azért írom,mert történt sok minden a vizsgálat alatt.
Kezdem az elején.
Félve mentem el,a várakozás alatt persze paráztam,
hogy mi is fog történni,rám tört egy kis rossz érzés.
Végül behívtak.Ugye ilyenkor nem lehet fém tárgy az emberen,
így telefon,aprópénz,nadrágszíj és a cipő le,illetve kikerült
a ruházatomból.
Lefeküdtem a gépbe,fejhallgató rá a fülre,majd még valami
lezárható dolgot ráhajtott a fejemre,de kiláttam belőle.
Elindult a gépezet, először csak minimálisan húzott be a gép.
Fehér volt a belseje a gépnek, egy szürke ragasztószalag volt
a fenti részen kihúzva. Kattogni kezdett a gép.
Egy darabigcsak néztem a szürke csíkot, aztán szabadon lettek
engedve a gondolataim.Ezt most még friss élményként írom le azt
még leszögezem gyorsan. Szóval beszélgettem is magammal,mintha
két személy lennék,hol én beszéltem,hol ismét én magamnak.
Vicces nem? Ez olyan beszélgetés volt,amely hang nélküli volt.
Írhatom azt is,hogy a jó és a rossz oldalam társalgott egymással.
Biztattam magam közben, nekem még nincs itt az időm,dolgom van,
ilyesmik. Eszembe jutottak a barátok,akik közel állnak hozzám.
A gép hol kattogott,hol nem,ilyen-olyan zajok,hangok voltak,
volt mikor kicsit beljebb vagy kintebb mozgott a gépezet, míg nem
az befekvés előtti állapotba került a gép. A doktor ekkor bejött
a szobába,majd közölte,hogy kontraszt anyagot fog beadni.
Be is adta,majd kiment és újra elkezdődött a kattogás,ezek már
másféle zajok és hangok voltak. Érdekes élmény ez számomra.
Folytatom tovább a történetem. Volt,amikor bulis hangok jöttek,
rendesen kinyílt a szemem,legszívesebben kikeltem volna a gépből
és táncoltam volna. Igen jól olvastad. Táncoltam volna.
Olyan techno zenére emlékeztetett a hangja a gépnek.
Mikor abbamaradt mindez vártam,hogy legyen még,de más típusú
hang következett, ugye ilyenkor ugyanúgy néha mozdult a gép
ki vagy befelé. A következő hang az rockra emlékeztetett az
elején,de aztán más lett,jobb. A gondolatok cikáztak a fejemben
továbbra is,sok minden eszembe jutott,még egy verset is letudtam volna írni.
Meg ugye az is,hogy mindezt le kell,hogy írjam,milyen is volt mindez
a számomra,ez is egy élmény,még ha kicsit morbid is. Hogy lehet egy orvosi
vizsgálatra élményként gondolni? Normális ez? Nem tudom,hogy az vagyok-e,
de mostanság sok orvosi dologgal találkoztam,szóval még ha van is valami bajom,
talán nincs komoly, akkor is emlék marad ez az időszak.
Most jön még egy meglepetés: Nem tudom volt-e már olyan ember MRI-ben,
aki mosolygott közben, nekem ez sikerült.
Mit írjak még így hirtelen?! Gondoltam kutyámra is,a családra, hogy
én még menni akarok dolgozni,oda ahol most is vagyok,mert szeretem a
munkám.
Összefoglalva: Nagyszerű élmény volt mindez számomra. Túl vagyok rajta
és reményeim szerint nem lesz semmi rossz eredmény,annak ellenére,hogy
kaptam kontraszt anyagot is,mert a doki látott valamit. Igazából,ha
van is valami azt már tudni akarom,hogy szembesüljek a bajommal,ne
próbálkozzak mindenféle pirulával és legyek kétségek között. 

Még majd jelentkezem erről,hogy mi is az eredménye a vizsgálatomnak. Ha esetleg van valaki hasonló cipőben vagy volt,az jelentkezzen kérem. 

Köszönöm a figyelmet!