Mindenki próbálja az előnyös, szebb oldalát megmutatni magából. Hogy mire is jó ez? Szerintem csak arra elég, hogy jó embernek látszódjon. Az emberek többsége egyáltalán nem ismeri a másikat, nagyon kevés az olyan kapcsolat, ahol igazán nyit mind a két fél egymás felé és megmutatja önmagát, hogy ki is ő valójában. Nem vesz fel egy maszkot, ami elfedi a valóságot. Gonosz világ ez, sok a rosszindulatú ember, kik csak arra várnak, hogy ha már nekik se jó az életük , akkor másnak se legyen jobb. Ezért zárkózottá válik az emberiség. Jogosan félünk a csalódástól. Nem merünk nyitni az emberek felé, mert ez a kor, melyben élünk nem foglalkozik a másik gondjával, bajával, még az  örömével sem, csak a saját élete a fontos. Mikor egy személy kiönti a szívét a másiknak, akkor az egyik fülén be a másikon meg kimegy. Szelektív a mai emberek agya. A barátkora ilyen téren lehet támaszkodni, ki lehet alakítani mély beszélgetéseket, ez  csak akkor valósul meg amikor kettesben kommunikálnak egymással.  Odafigyelnek  egymásra, próbál segíteni egyik a másiknak,tanácsot ad. A későbbiek folyamán érdeklődik, hogy is érzi magát, milyen a lelki világa, van-e valami változás az életében. Az ilyen kapcsolatokra van szüksége az embereknek, ahol tényleg lehet beszélni szabadon bármilyen témáról, ahol megnyílik az ember a másik felé, megmutatja magát milyen ember is. Sokan persze mindig magukat adják, nem vesznek fel álarcot, nyíltan vállalják önmagukat. A többség a közösségi oldalakon a szépet mutatja meg. Az ő élete szép, minden rendben van, nincsenek gondjai, ő a tökéletesség. Ez pedig nem igaz. Nekik lehet nincs kinek elmondaniuk a gondjaikat, bajaikat, mert ha így tennének, akkor gyengének támadhatónak tűnnének.

Tökéletesség nincs! Mindenki követ el hibákat, hoz rossz döntést az életében. Tanulhatunk a hibáinkból.

Ne féljünk megmutatni azoknak a személyeknek magunkat, akiket tényleg érdekel az életünk és nemcsak kötelességből kérdezi meg azt, hogy is érezzük magunkat, mi történt velünk abban az időintervallumban, amíg nem beszéltünk, találkoztunk.

Próbáljunk olyan kapcsolatokat létrehozni, akiben megbízunk és látszik rajta a segítőkészség, ha baj van ellát tanáccsal. Ne emésszük magunkat a semmiért! Támaszkodjunk az igaz barátokra.

Adjuk magunkat, még ha másoknak nem is tetszik a viselkedésünk!