Pár napja olvastam egy csontrákban szenvedett lány több részből álló búcsúlevelét. Engem megérintettek a szavai és a mondatai, van mondanivalója. Idézek majd a leveléből párszor tőle. Szomorú dolgok ezek mikor ilyenekről olvas vagy hall az ember. A legfontosabb üzenete az, hogy éljünk és ne rágódjunk felesleges dolgokon.

Az élet törékeny, drága és kiszámíthatatlan! Minden nap ajándék és nem elidegeníthetelen jog. A halandóságunkra csak akkor döbbenünk rá, amikor valami baj ér minket. Nem feltétlen gondolok itt halálos betegségre, elég csak egy balesetet átélni, vagy ahogy majd írok a saját történetemről is, azaz ér minket egy olyan váratlan dolog, amire nem voltunk felkészülve. A halandóságot hajlamosak vagyunk figyelmen kívűl hagyni, ez persze nem feltétlenül baj. Telnek-múlnak a napok, úgy gondoljuk, hogy lesz például egy csodás családunk, egy jó állásunk, igaz szerelemben fogunk élni és ősz hajjal, ráncosan fogunk megöregedni. Szeressük és élvezzük az életet, legyünk boldogok, hisz nem tudhatjuk lesz-e következő nap számunkra. A legjobb az lenne, ha az emberek nem az élet apró, jelentéktelen bosszúságain izgulnának vagy nevetséges dologok miatt panaszkodnának, mint hogy a busz amivel utaztál aznap nem volt takarítva és bepiszkolta a ruhádat, esetleg miért fúj a szél, mikor te szoknyát akarsz felvenni, s lehetne sorolni még rengeteg mindent, ami bosszantahtja az embert.

"Légy hálás az apró kis bajodért, és lépj túl rajta."

 "Nyugodtan el lehet ismerni, ha valami idegesít, de próbálj meg ne túl sokat gondolkodni rajta és ne rontsd el ezzel más emberek napját is. Ha ezzel megvagy, menj ki és vegyél egy jó nagy levegőt, nézd meg, milyen kék az ég és milyen zöldek a fák, annyira szép. Gondolj csak bele, mennyire szerencsés vagy, hogy ezt meg tudod tenni: hogy lélegzel."

Sokszor panszkodnak az emberek  a munkahelyükről, hogy milyen szörnyű, vagy valakinek letörik a körme pont egy randevú előtt, nehéz volt az edzés, sok a házifeladat, ha a gyerekekre is kivetítem a témát.Legyünk hálásak, hogy fizikailag képesek vagyunk ezeket elvégezni. Ezek mindennapos dolgok egészen addig, amíg  a testünk el nem lehetítleníti mindezt. Próbálj egészségesen élni, de ne mindenáron.

"az egészség nemcsak azt jelenti, hogy a testetek jó formában van. Épp ilyen keményen kell dolgozni a mentális, érzelmi és spirituális boldogságon is. Így rájöhetsz, hogy milyen jelentéktelen dolog, ha valakinek közösségi média-kompatibilis, tökéletes teste van. Ha már ennél a témánál tartunk, törölj ki a hírfolyamodból mindent, amitől rosszul érzed magad a bőrödben. Barát vagy sem – légy könyörtelen a saját jólléted érdekében.Légy hálás minden fájdalommentes napért – de még azokért a napokért is, amikor kevésbé jól érzed magad a nátha, egy meghúzódott hát vagy kificamodott boka miatt. Fogadd el ezeket a dolgokat, és örülj, hogy nem életveszélyes, és hogy meg fogsz gyógyulni."

Nem egyszerű az élet szokták mondani, pedig tényleg egyszerű csak jól kell magunkat érezni a bőrünkben s élni az életet, a gondok csak másodlagosak, fontosabb az emberi kapcsolatok kiépítése és megtartása, valamint mások segítése, nem pénzbeli segítségre gondolok főként, hanem lelki segítségre és a másik elfogadására. Ne áskálódjunk egymás ellen, a háborúról és öldöklésről nem is beszélve. Gondolhatod, hogy könnyű ilyet írni, nem tudhatom mennyi gondod és bajod van, mit papolok én itt erről? Ki vagyok én, hogy megmondjam hogyan éld az  életed s mi a jó számodra? Igen, igazad van és csak azért írtam le eme sorokat és osztottam meg a leányzó néhány részletét a búcsúleveléből, mert én is tudom, hogy így kell hozzáállni az élethez, ahogyan ő a betegsége miatt rádöbbent ezekre a dolgokra, melyeket leírt.  A teljes levelét itt olvashatod el,de több oldalon is megtalálható : http://illuzio.cafeblog.hu/2018/01/09/mielott-legyozte-a-rak-fontos-levelet-irt-meg-egy-27-eves-no/

Jöjjön az én rövid történetem : Az egész egy véradással kezdődött. Anno sokszor volt és még most is van lehetőség vért adni a munkahelyemen. Sokáig nem is tudtam elmenni, mert akkor mindig volt elvégzendő munkám. Egyszer sikerült, ez volt az első véradásom. Meg volt a rutin vizsgálat, amit előtte el kellett végezni, mindent rendben találtak. Már majdnem végéhez értem, azaz befejeződött a véradásom mikor elsápadtam, de sikerült levenni az adott mennyiséget. Kiültem kicsit még, mert ez a bevett szokás, majd pár perc múlva átültem beszélgetni egy munkatárshoz, ott elkapott a szédülés, le is kellett feküdnöm a folyosón, de ez ugye első véradónál előfordulhat. Teltek-múltak a napok, de rám törtek rohamok, ájulás közeli rohamok voltak ezek, mentem vagy álltam és össze akartam esni, ez így ment pár hétig. Majd egy reggel mikor indultam volna dolgozni akkor már éreztem, hogy baj lesz, de csak lépdeltem szédülve és az utcánk sarkáról vissza is kellett fordulnom. Irány a házidoki, elküldött vérvételre és neurológushoz. Neurológia nem talált semmit, jött a vérvétel, na ott eszméletem vesztettem miután levette a vért az asszisztens, úgy 1 percnyi pofozás után tértem magamhoz, utána mentővel a sürgősségire, ott is vizsgálgattak,de semmi érdemlegeset nem találtak, a vérvizsgálatom jó volt, hazaengedtek. Nem a stressz miatt van ez az egész, mert előtte,azaz a véradás előtt is ért bőven stressz. A rohamaim nem igazán csillapodtak, megmaradtak jó barátként írhatom ezt is így viccesen. Gondoltam, hogy akkor így fogom leélni az életem, míg volt két hét leállás a munkahelyemen, ahol egészen helyrejöttem. Aztán újra jött a munka és nem is akadt problémám, jól voltam egy darabig, de egy reggeli munkakezdéskor ismét visszatért a " baráti" rohamom. Eme időszak alatt volt időm elgondolkozni az életemen, hogy miként éltem előtte és a "betegségem" alatt, sok dologra rádöbbentem, változtatnom kell az életemen. Másképp láttam az embereket, változtam, jobban értékeltem a baráti kapcsolataimat, igaz azelőtt is tiszteltem és szerettem a barátaim és a családom. Az életem megváltozott, ahogyan a fent említett lány a betegsége szembesülése után, amikor is csontrákos lett :( Nagyon is megértem mindazt, amit ő átélt és leírt a levelében és minden szava, mondata igaz. Visszatérve a történetemre pár mondat erejéig még, hogy most elmúltak egy pár hónapja a rohamaim, szerencsére, de azért még nem vagyok nyugodt, hisz visszatérhet, de inkább ne jöjjön vissza soha már. Viszont elkezdtem kivizsgáltatni magam, ahol szintén nem találtak semmi olyan dolgot, amire visszavezethető lenne, mi is váltotta ki nálam mindezt. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekem, gondolok itt a családtagjaimra, a barátaimra, akik támogattak és érdeklődtek a hogylétem felől, ez is segített a gyógyulásomban. Arra viszont tényleg jó volt mindez, hogy átértékeljem az életem és arra figyeljek, ami igazán lényeges, írhatom azt is, hogy most már ténylegesen élek, élem az életem, úgy ahogy számomra jó és boldog vagyok, s szeretném, ha más is boldog lenne.  Az ájulás közeli rohamaim megmagyarázhatatlanok voltak, akár egy X-akta, ahogy jött úgy ment is, legalábbis így gondolom. Már nem kérek belőle, köszönöm. Viszont, aki teheti az adjon vért, jó dolog segíteni más embernek ilyen módon is,az én esetem ilyen szempontból egyedi.

Azt kérem tőletek emberek, hogy élvezzétek az életet, menjetek el kirándulni, mulatni úgy, hogy ne telefonnal rögzítsétek azt az élvezetes pillanatot, mert az életet nem képernyőn keresztül kell élni és nem a legjobb pillanat legyen megörökítve, ne más számára készíts képet vagy videót, hanem a saját elmédbe rögzítsd mindezt az élvezetes emléket. A zene a legjobb terápia!  Szeretgesd meg a kedvenc állatod, ha van otthon persze. Ha megkívánsz egy sütit, akkor edd meg nyugodtan és ne az járjon a fejedben, hogy mennyi kalória van benne. Mondj nemet bátran olyanra, amit nem szeretnél. Mond annak a szerettednek, hogy szereted, akár egy nap többször is. Élj úgy, mintha az lenne az utolsó napod, hisz lehet tényleg az  lesz az utolsó. Tölts minél több időt azokkal, akikkel jól érzed magad! Éld az életet! Az élet szép, ha úgy állsz hozzá! Segíts a bajban lévő embertársadnak, ha tudsz, ne nézz le mást, ne gúnyolj ki senkit, mert akár te is járhatsz ugyanabban a cipőben.Annyit várj el mástól, amennyit te is teljesíteni tudsz az ő irányába. Fogadd el az élet viszontagságait és lásd meg a szép dolgokat, akár egy pillangóban vagy zöldelő fában, egy esős nap is lehet szép, nemcsak a napfényes idő. Annyi szép dolog felelhető a világban, amely örömet tud okozni számukra csak éeszre kell venni ezeket.

Tovább nem is írom a sorokat. Ha már eddig eljutottál az olvasásban, akkor kicsit gondolkodj el az életeden, hogy tényleg úgy élsz, ahogy szeretnél vagy eddig másnak gondoltad az életet, más volt fontos számodra. Ha valamiben változtatnál, mert úgy lenne számodra jó, akkor ne hezitálj, lépj, változtass. Adjunk esélyt magunknak egy jobb és szebb életre.

Köszönöm a figyelmed!